A teljes prédikáció letölthető itt!
-------------------------------------------------
A zsidók zúgolódnak Jézus ellen, mert bármit mond, bármit tesz, az valóban az Istenre mutat, és érzik, hogy nála van az igazság. Ezt nem nagyon tudják elviselni, s nem akarják megszokott életüket megváltoztatni, ezért támadják. Jézus a valóságot mondja a szemükbe, megmutatva a helyes utat. Ezért mondják, hogy ismerik őt, tudják, honnan jött. Az embernek mindig azokkal a legnehezebb megküzdeni, akik a legközelebb állnak hozzájuk. Ott van Dávid is, egy serdülésen éppen túllévő gyerek, aki vállalja a harcot. A bátyja tiszt a seregben, és le akarja beszélni a harcról, nem féltésből, hanem mert akkor feltennék neki a kérdést, ő miért nem harcolt. Dávid azonban kiáll, és legyőzi az óriást. Hasonlóképpen vagyunk az emberekkel is, akik ismernek minket. Nem a pillanatnyi jót nézik életünkben, hanem a jót igyekszenek lekicsinyíteni. Ha valaki megtér, a barátok azok, akik ellene vannak, miért akar másként élni, másképp gondolkozni, mint ők. Jézus felkészülten áll: merjél kitörni a megszokásból, ismerd fel benne az új dolgokat! Ne az emberi szem, hanem Isten szeme által láss! Úgy add a szeretetedet, ahogy Isten adja a sajátját.
Jézus rábír bennünket, hogy merjünk életünket átadni az Úrnak. Táplálni akar minket. Jól tudja, nekünk nemcsak kezdő kegyelemre van szükségünk, hanem folyamatosan ott kell, hogy velünk legyen. Ha ő az élő kenyér, a szentáldozás valóban az üdvösséget akarja számunkra adni.
Amikor az embernek nagylelkűnek kell lennie, akkor felül kell emelkednie az ember bűnös voltán. Nem vagyunk egyedül. A lelkiismereten keresztül állandóan igazgatja az életünket, és a környező világot is úgy irányítja, hogy számunkra jó legyen.
Ámen.
Ruszki Gábor plébános
-------------------------------------------------
2008.december 25.
- részlet-
Krisztusban, kedves Testvérek!
Miért félnek az emberek annyira a hittől, Jézustól? Mert ha csak egy picit is elismerik, hogy van Isten, egyből saját magát kell szembeállítani, és hogy önzés van bennük. A testnek a szeretet közösségévé kell válnia. Jézus Krisztus velünk van, nemcsak Karácsonykor, hanem egész évben. A Karácsony békéje, szeretete, tisztasága mindenki szívét átjárja. A Karácsony történetét nem lehet úgy elmondani, hogy az ember ne tegye oda véleményét. Van, aki szájhuzogatva beszél róla, mert nem hiszi el, hogy van ekkora szeretet. Vannak, akik Jézus szeretetét örömmel mondják el, mert az ő életükben ott van Jézus. Vannak,. Akik halkan, szinte szégyenkezve mondják el a történetet. A szívük mélyén kötődnek Istenhez, tudja hol lenne a helye, hogy bűnbánatot gyakoroljon, hogy közösséget keressen, hogy Istent dicsőítse, de még nincs hozzá ereje.
Mi, Testvéreim, nem halkan, hanem egész életünkkel hirdetjük Isten szeretetét. Velünk lakik az Úr, bennünk lakik az Úr. Mi tudjuk, ő a szeretet, és bennünket ez már átjárt.
Kérjük Istent, hogy legyen erőnk a szeretetet átadni.
-------------------------------------------------
2008. augusztus 10. – Évközi 19. vasárnap
Krisztusban kedves Testvéreim!
Az evangélium a hit feltétlenségére hirdet.
A régi emberek úgy kezdték a munkát: „Istenem, segíts!”, a munka végeztével pedig így szóltak: „Hála Istennek!”. A mai ember vajon ezt teszi?
Gyermekeink, unokáink keresztelésekor tettünk egy ígéretet Istennek, hogy katolikus szellemben neveljük gyermekeinket. A mostani szülők elkövetnek-e mindent, hogy gyermekeiket keresztény-katolikus hitre neveljék? A hajnalig tartó internetezéssel nevelik a szülők gyermekeiket a katolikus magatartásra? Mikor és kitől fogják ezek a gyermekek a katolikus magatartást megtanulni?
Tőlünk nem követeli meg a Jóisten, hogy életünket adjuk Krisztusért, hanem azt kéri, hogy álljunk helyt hivatásunkban, családunkban, hogy az emberek felismerjék bennünk a keresztényt.
Isten a jó cselekedeteink alapján fog ítélni. Ne szálljunk perbe, vitába Istennel, hogy miért sújt bennünket betegséggel, miért rak ránk ennyi terhet. Ha elfogadjuk, nem fogunk elmerülni az élet tengerén, és a halál óráján is mellette lehetünk.
